Leányfalu Nagyközség Önkormányzatának
Képviselője .

7/1999

Interpelláció a
CASTRUM Leányfalu Kft-vel tárgyaló ad-hoc bizottsághoz
az 1999. febr. 12-i Testületi ülésre

Tisztelt Bizottság!

Önöknek a Képviselő-testület határozata szerint jan. 26-ig kellet volna javaslatot terjeszteni a Szervezési, Jogi és Ügyrendi Bizottságon keresztül a Testület elé.
A tárgyalás jan. 22-én megtörtént, és az eredményéről a mai napig hivatalosan nem tájékoztatták az érdekelteket. Pedig a határozati előterjesztés megfogalmazta, hogy január hónapban el kell döntenünk, fenntartjuk-e a bérleti viszonyt a CASTRUM-mal.
A lefolytatott tárgyalásról készült nem hivatalos jegyzőkönyv alapján a Képviselő-testület nem kap választ a következő, határozatában konkrétan megfogalmazott kérdésekre:
- az 1998. évi beruházási keret felhasználása,
- a bérleti szerződés értelmezése (vagy egy új szerződés részünkről fontosnak tartandó direktívái),
- a tényleges kár és a biztosítótól kapott kártérítés különbözetének megtérítése.

A CASTRUM Kft képviselője kérte magának a jogot, hogy a tárgyalási anyagot csak azt követően lehessen véglegesnek tekinteni, ha felettesei azt jóváhagyták. Leányfalu Önkormányzata netán nem méltó ilyen jogra?
Nem fogadható el az az érv, hogy a CASTRUM által febr. 6-ra ígért szerződéstervezetet kívánták a Testület elé terjeszteni, mert a Testületnek elsősorban a szerződéskötési hajlandóságról kell döntenie a bérlő megbízhatóságáról kapott kép alapján. Magát a bérlőt sem illik ellenjegyzett szerződéstervezet készítésével terhelni, ha netán nem akarunk velük szerződni.

Képviselőtársaim is megkapták tájékoztatásul azt a levelet, amiben tájékoztattam Önöket egy más tárgyalási stratégiáról, amivel sokan mások is egyetértenek, Önök viszont úgy tűnik, egyetlen betűjét sem fogadták el. Bár nem kötelezte ez a levél Önöket semmire, de nem mondhatják, hogy nem hangzott el más alternatíva az Önök tárgyalási stílusával szemben. Így további kérdésekre kérem, hogy válaszoljanak, melyeknek tisztázása a falunk érdekeinek a védelmét szolgálja:
- lemondhatunk-e egy új szerződés megkötésével arról a jogi előnyről, hogy követeléseinkkel szemben egy szerződésszegő partner áll, akivel, ha nem teljesíti tartozását, egyoldalúan megszüntethetjük a kapcsolatunkat,
- felvállalhatjuk-e azt a követelés értékvesztést, ami a jelenlegi mintegy 30 MFt-ról egy új szerződés kapcsán átmegy időarányos teljesítési vitába,
- miért várhatunk jobb szerződéses fegyelmet a jövőben, mint ami a múltban volt,
- hogyan bízhatjuk százmilliós nagyságrendű vagyonunkat tovább egy egymilliós Kft-re, aki (mint Mosonyi úr írta tavaly) eddig már négy tűzesetet produkált,
- szabad-e a jövőről tárgyalni addig, amíg a múltból származó követelésünk kiegyenlítésére nincs garancia?
Sorolhatnám tovább a kérdéseket, amiben az a közös, hogy semmivel sem tudunk biztonságosabban döntenünk, mint a tárgyalás nélkül. A különbség annyi, hogy a bizonytalan behajthatóságú követelések helyébe, bizonytalan ígéretek léptek, miközben elveszítjük a követeléshez való jogot.

Leányfalu, 1999. február 10.

Dr Tóth Béla